Mogyoródon szombaton késő este épségben megtalálták a veresegyházi medveotthonból péntek délután megszökött fokozottan védett farkast - tájékoztatta az MTI-t a Fehérkereszt Állatvédő Liga kuratóriumi elnöke, a farkasprogram koordinátora.
Szinte hallom, hogy egy egész országból szakadt fel egyszerre a megkönnyebbült sóhaj: megvan a farkas!
A rozsdás színű nőstény ordas egy nappal korábban mászott át a medveotthon villanypásztor kerítésén és kóborolt el. Szóltam is tegnap Piroskának, az unokámnak, hogy legyen óvatos, amikor a kaját viszi a nagymamának, mert odakint egy toportyán kóborol és elmeséltem, mit olvastam róla a hírekben. Aztán emlékeztettem a Piroska és a farkas című mesére, amelyik igen tanulságosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a farkasok tekintetében igen körültekintően kell eljárni. Amikor Piroska csak a vállát vonogatta, akkor A farkas és a bárány című Aesopus meséből idéztem neki horrorisztikus részleteket, majd A farkas és a hét kisgida, valamint A farkas és a kismalac című történet elgondolkodtató fejleményeire hívtam fel a figyelmét. De ő csak hümmögött: ez mind ősrégi sztori, talán igaz se volt. Emlékeztetett, hogy már egész kislány korában is látott a moziban meg a tévében egy csomó vámpíros vérfarkasos filmet, de azok után se pisilte össze magát ijedtében. Mostanra pedig már nagylány lett, csak nem fog megriadni egy kóbor lompostól!
– Szegény farkas, remélem nem bántják! – mondta Piroska, amikor kis kosarával a karján, magában dúdolgatva nekivágott a sűrű sötét erdőnek, hogy ebédet vigyen nagyinak.
Miközben néztem utána, ahogy magányos, törékeny alakját elnyeli a rengeteg erdő, azon tűnődtem, mennyire megváltoztak az idők. Az én koromban farkassal ijesztgették az embereket, most meg emberekkel ijesztgetik a farkasokat. Szombaton aggódó kommentek százait láttam ugyanis a neten, amelyekben arról írtak a népek, hogy hányféle szörnyű veszély leselkedik odakint a szegény kóbor állatra. Rémtörténeteket olvastam az emberek állatok elleni brutalitásáról és szó mi szó, el is érzékenyültem mindattól a féltéstől, mély humanizmustól, amely a cybertér közösségéből a kóbor farkas irányába áradt. Mondja nekem ez után valaki, hogy érzéketlenek az emberek, hogy kimúlt a szolidaritás a társadalomból, hogy az emberek a saját boldogulásukon túlmenően nem törődnek semmi mással! Dehogynem törődnek! Tessék: itt van a farkas.
Nálunk a Budapest környéki erdő ilyenkor tele van hajléktalanokkal, mert kitiltották őket a városból. Meghúzzák magukat a sűrűben, s fejveszetten menekülnek, ha véletlenül felveri őket a gyanútlan kirándulók csörtetése. A hajléktalanok mostanság fokozottan üldözöttek, etetésük tilos, az emberek igyekeznek messzire elkerülni őket és gyermekeiket is óvják a hajléktalanveszélytől. Nem lepődnék meg, ha már készülne valahol a Piroska és a hajléktalan, vagy Aki hajléktalant kiáltott, esetleg A hajléktalanokkal táncoló című horror forgatókönyve.
Izgultam is, nehogy valaki hajléktalannak nézze az elkóborolt farkast az erdő félhomályában, mert akkor szegénynek annyi. Másokkal együtt aztán én is fellélegeztem, amikor olvastam a hírt: Mogyoródon, a Bocskai utcában a helyi polgárőr egyesület járőrei este 9 óra körül megtalálták a kóborló farkast, majd telefonon értesítették az állatvédőket. A vélhetően stressz hatása alatt álló állatot egy erre kiképzett szakember altató lövedékkel kábította el, hogy nyugodt körülmények között szállíthassák vissza autóval Veresegyházra, ahol a medveotthon zárt helyén tölti majd az éjszakát. Hogy megsérült-e a távol töltött idő alatt a farkas, azt a vasárnap reggeli orvosi vizsgálat után lehet csak megmondani - tette hozzá az MTI-nek a kuratóriumi elnök.
Remélem, hogy a szerencsésen megtalált farkas azóta a medveotthon bársony melegében kialudta a stresszt és már csak egy távoli rossz emlékként maradnak meg benne az emberek közt védtelenül eltöltött órák. Hál’ istennek nem váltak be az aggodalmak. Az az igazság, hogy farkas ügyben kitűnőre vizsgázott emberségből a magyar társadalom.
Akkor most lássuk a medvét!
